eszrevettetek, hogy nem irtam tegnap, es kepeket sem raktam fel?
a franciak fotoarverest szerveztek, es az egyik kep egy tanitvanyome volt. most azon gondolkodom, mit vegyek a gyerekeknek negyven dollarbol. mondjuk valami hasznosat. vicces belegondolni, hogy valakinek lesz otthon egy eredeti Rith Dara kepe.
az arverest koveto kertpartirol majd egy masik alkalommal…
ehes vagyok. (ez a ket utolso mondat teljesen fuggetlen egymastol)
nincs kedvem.
holnap lesznek uj fotok. de kinaiak es vietnamiak nem, mert a laboros bacsim sztrajkol es nem szkennel szetvagott negativrol. de mondom bacsi, a kurvaeletbe, hat hogy szallitsam a negativokat, hat tudja o, de neki egyenkent kell befuznie a gepbe oket. na igen. ez igaz. de hat… nem. mintha meg nem csinalt volna nekem ilyet soha… megunta szegeny.
de holnap lesznek mar kepek a megnyitorol, ami tegnap volt es akkor majd elmeselem az egeszet.
es lesz meg egy kep a legjobb autorol, amit eddig vezettem. az lesz majd a szep.
most nincs kedvem hosszut irni, inkabb mutatok par kepet, amit sikerult kibanyasznom a telefonombol.
oszt fogtam magam, felszalltam egy buszra, hogy reggelre akkor hong kong ugyebar. de kozben kiderult, hogy hetfo reggel a vilag egyik leglassabb varosa Shenzhen, akar negy orat is lehet benazni a varosban, egy magukat osszepisilo turistakkal teli busszal. az is kiderult, hogy ket buszpalyaudvar van, az egyik a hongkongi hatarnal, kenyelmesen, oda mennek a dragabb buszok, a masik meg… hat az mashol van. a hatarallomas nagyon csudalatos egyebkent, egy labirintusszeru kinai bevasarlokozpont kozepen van elhelyezve, osszesen kb harom tajekoztato tablaval, pl. please leave the country by lift es hasonlok. komolyan. aztan atjutottunk, a sebesult ausztral, a lassu svedek, meg en. azota csak bamulok. tegnap meg Yangshuo, valamiert azt talaltam ki, hogy felkelek otkor, hogy megnezzem egy hajorol a sziklakat napfelkeltekor. haaat. viszont a hajozas utan bicikliztem egy nagyot egy lelkes olasz-spanyol-japan csapattal. megneztunk meg egy par videki pupot. ezek eleg komoly pupok voltak, olyan masfel-ket gellerthegynyiek. de a rizst learattak mar sajnos, zold hatterrel biztos jobban neznek ki.
pingpongoztam egy kinaival. az elejen kicsit hagyott jatszani. aztan komolyan vette. hat ize. szerencsere besotetedett, igy nem volt annyira megalazo. angolszakos volt, ami annyit jelent, hogy ossze tudott rakni egy mondatot. egyebkent erdekes, hogy a khmerek peldaul teljesen rugalmasan kezelik az angol nyelv szavait es szabalyait, Puok megye az neha Pork megye, az, hogy a tomato az egy szo, vagy ketto, senkit nem izgat. erted, nem? na hat akkor, nem mindegy?
a kinaiak viszont igyekeznek, probalkoznak, vagyis inkabb erolkodnek. es ez meg viccesebb. most persze nem tudom iderakni azt a fotot, ami ezt szepen demonstralna, de majd holnap. lefotoztam egyebkent a terkepet, tenyleg nincs rajta del-amerika, jol emlekeztem.
es lattam tegnap este, ahogy a motoros-taxisok a szokokutnal mossak a motorjaikat. a vizet a bukosisakjukban hordtak a motorhoz. szep tiszta lett mindegyik. es megtalaltam a legkisebb mcdonaldsot, amit eddig lattam, egy lany fer el benne. fagyit csapol.
megyek enni.
ugy kezdodott, hogy lekestem Hanoiban a buszt. ami athozott volna Kinaba, Nanningba. persze karomkodtam, megjelent hirtelen egy motoros, es mutogatja, hogy gyorsan, gyorsan, utolerjuk a buszt. at a fel varoson, a zold buszt figyelve, at a hidon, red river, ballal integet a busznak, jobbal huzza a gazt, cikaz, dudal, kapaszkodom, magyaraz vietnamiul. aztan megallunk, megallitja a buszt, feldob ra, es a nagy kavarban lenyulja az utolso penzemet. jol van, penz nelkul megyek kinaba. persze. meg tudok venni ket banant az ut mellett. kinai hatar. elveszitem a fulhallgatomat, ami alapfelszereles a buszozashoz. sirok szinte. ilyen hatart meg biztosan nem lattam. hegyek kozott, nagy haz, elektromos kisauto fuvaroz a ket ellenorzopont kozott. negyszer nezik at az utlevelemet. egy oreg kinai no megprobalja lenyulni, mondvan, az az ove. neni. szakalla van? ugye. nevet. foga nincs. unnepelyes egyenruhasok, kimerten, megfigyelten, szokokutat fotozo, de hatart at nem lepo kinaiak. igen, volt szokokut is. meg antikolt kapu, ami kinaba vezet. baratsag hago a neve a helynek azt hiszem. a masik oldalon meg az, hogy dong dang.
nade kina. igazi autopalya. nem hirtelen itt balrakanyarodunk, nem teherautostul atesunk az ut masik oldalara, lofaszt. igazi. mint nemetben. meg nem lovat huzunk a motor utan a belso savban. bukosisak. pompas buszok. fizetokapuk. bizony.
egy nyugati ember ult a buszon, Miguel, a vietnami felesegevel, mindketten beszeltek kinaiul, vietnamiul es spanyolul. kicsit angolul. merre megyek? mondom. meddig? aha. penzed van? nincs. kinaiul tudsz? nem. hm. adjunk penzt? ugyanmar, megoldom.
amikor a vonatot kezdtem lerajzolni a taxis neninek, es figyeltem az arcat kozben, lattam, hogy hibaztam. bement a buszpalyaudvarra az informacios pulthoz, hogy megkerdezze, mit rajzoltam. lattam az informacios neniket futkosni bent. aztan nagy mosollyal kijott, mentunk, szakadt vw taxi, rengeteg auto, robogok, elektromos biciklik. a robogokon korben femszalag, gondolom vedi a festest, meg modern is egyben.
Nanningba nem szeretnek visszamenni. sugarut, Karl-Marx Allee stilusban, 20-30 emeletes cuccokkal, epul kivul, belul mar kesz, plazak egymas hegyen-hatan. emberek. kinaiak. lesz automatam, penzem, szallodam, tevem, legkondim, ablak elott palyaudvarom, hangosbeszelovel, ablakon bevilagito lampaval. dejo nekem. elindulok enni, azonnal megtalalom azokat az ettermeket, ahol nem szeretnek enni, azt a boltot, ahol ket fulhallgatot is veszek (van ertelme), tovabbi rettenetes ettermeket, a kurvakat, a wal-martot, es vegul egy mcdonaldsot. es amikor belegondolok abba, hogy egy csirkecombot most nem tudnek megkulonboztetni valami mastol, kerek egy sajtburger menut, ahogy azt Gabotol tanultam. aztan nezem a kinaiakat, ahogy mennek es fogyasztanak. veszek gesztenyet. hiba. nezem oket tovabb. mennek, vesznek. neznek engem, bar azt igerte az Arnaud, hogy nem fognak. nem ertem teljesen. mondjuk keves a nyugati arc, csak masnap latok kettot. amikor megyek a busz fele. vigyen Guilinba. be. elvisz gyorsan, jok a buszok, csomo hely van nekem. es most itt. pupos hegyek vannak erre, mintha valaki az ujjaval bokdoste volna a foldet alulrol, furak. egy nagy valaki persze. ettem egy palacsintat az utcan. odaig tudtam kovetni, hogy a neni rautott egy tojast. aztan apro zold dolgokat szort ra. aztan fehereket. kent ra kis pirosat. sok barnat. hu az sok lesz, ne tessek. aztan belerakott egy sarga valamit, ami mar meg volt sutve. es meg egy kis barna. kert mindezert kb 50 forintnak megfelelo yuant. es finom volt.
ettem Hanoiban is finomat. gesztenyet ujsagpapirbol. tolcser formaju sutit valamivel toltve. kis kerek, csokis valamit. sok tengeri kajat. helyi sort, ami kb 25 forintba kerul. kicsivel dragabb helyi sort. valamit, amit Sapan a hmong lany a tuzben sutott meg. igaz, hogy elotte az unokaoccse szajabol szedte ki. rizses volt belul, kivul meg forro. az unokaocs kozben rault a kutyara, aztan tuzes bottal kergette a macskat. de aztan kerekedett egy paradicsomos tofu is, ami azonnal belotte magat a top10-be, foleg a paradicsom miatt persze. az unokaocs ekkor mar egy darab parazzsal kergette az occset. vagy hugat. a Z nevi hmong lany batyja meg a tuz mellet ulve egy meteres vizipipat szurcsolt. kint omlott az eso, a kod miatt csak kb 20 meterre lehetett ellatni, es fekete malacok rohangaltak az indigoval frissen festett anyagok kozott. a batyrol kiderult, hogy vak. a sarokban levo oriasi kupac szaritott novenyrol kiderult, hogy kender. huh. a szallodam neve CatCat. kozvetlenul a CatCat szalloda mellett van. tenyleg. hideg van. szarra aztam. saros vagyok. a recepcios hulyesege miatt kizarom magam a szobabol. a kulcs? aaaaa a takaritoknal. par perc. a kulcs? aaaaaa a takaritok nagymamajanal. mindjart. a kulcs? aaaaaaaaaa az egyik vendeg veletlenul elvitte magaval. ???? aztan lesz kulcs, tuz a kandalloban, keves melegviz. Sapa folott van egyebkent Vietnam legmagasabb hegye. az a neve, hogy Fansipan. szerintem jo nev egy hegynek. kar, hogy nem lattam. majd egyszer nyaron talan. aztan masnap meg egy komolyabb piac, ahol bivalyt, lovat, kutyat, csapdakat es ruhakat arulnak. meg minden loszart. es jonnek a nepek, a hegyiek, veszik a cuccot, leszarjak a turistakat, es ennek orulok. nepviseletben, csikosan, szines zebrak, hol er veget az egyik, hol kezdodik a masik, nem latni, csak a neveto piros arcokat. piros arcuk van nekik. es aztan vissza Hanoiba, szabadjeggyel, koszonve Craignek es Tillmannak, akik a Halong bayben eloszor jottek ra arra, hogy a kajak gyorsabban megy hatra, mint elore. az utra viszont en veszem az innivalot, nem aprozzuk el, hajnalban almosan figyeljuk a toparton sportolo embereket. mot hai ba, terdhajlitas, de van valaki, aki barikadot utoget, mig az fel nem borul, aztan hatrafele elfut a hid fele, forgalommal szemben. jon egy neni es kakaos kalacsot hoz nekunk kosarban. es sut a nap, eloszor Saigon ota. ez van.
es meg mindig azt hiszem, hogy nem tudom elegge megkoszonni Panninak, Arnaudnak es Master Leonak. mert nagyon jo volt naluk lenni.
legyen ez mara eleg.
nem?