Good Luck

milyen hosszu lett ez az elozo, nem?

ugy kezdodott, hogy lekestem Hanoiban a buszt. ami athozott volna Kinaba, Nanningba. persze karomkodtam, megjelent hirtelen egy motoros, es mutogatja, hogy gyorsan, gyorsan, utolerjuk a buszt. at a fel varoson, a zold buszt figyelve, at a hidon, red river, ballal integet a busznak, jobbal huzza a gazt, cikaz, dudal, kapaszkodom, magyaraz vietnamiul. aztan megallunk, megallitja a buszt, feldob ra, es a nagy kavarban lenyulja az utolso penzemet. jol van, penz nelkul megyek kinaba. persze. meg tudok venni ket banant az ut mellett. kinai hatar. elveszitem a fulhallgatomat, ami alapfelszereles a buszozashoz. sirok szinte. ilyen hatart meg biztosan nem lattam. hegyek kozott, nagy haz, elektromos kisauto fuvaroz a ket ellenorzopont kozott. negyszer nezik at az utlevelemet. egy oreg kinai no megprobalja lenyulni, mondvan, az az ove. neni. szakalla van? ugye. nevet. foga nincs. unnepelyes egyenruhasok, kimerten, megfigyelten, szokokutat fotozo, de hatart at nem lepo kinaiak. igen, volt szokokut is. meg antikolt kapu, ami kinaba vezet. baratsag hago a neve a helynek azt hiszem. a masik oldalon meg az, hogy dong dang.

nade kina. igazi autopalya. nem hirtelen itt balrakanyarodunk, nem teherautostul atesunk az ut masik oldalara, lofaszt. igazi. mint nemetben. meg nem lovat huzunk a motor utan a belso savban. bukosisak. pompas buszok. fizetokapuk. bizony.

egy nyugati ember ult a buszon, Miguel, a vietnami felesegevel, mindketten beszeltek kinaiul, vietnamiul es spanyolul. kicsit angolul. merre megyek? mondom. meddig? aha. penzed van? nincs. kinaiul tudsz? nem. hm. adjunk penzt? ugyanmar, megoldom.
amikor a vonatot kezdtem lerajzolni a taxis neninek, es figyeltem az arcat kozben, lattam, hogy hibaztam. bement a buszpalyaudvarra az informacios pulthoz, hogy megkerdezze, mit rajzoltam. lattam az informacios neniket futkosni bent. aztan nagy mosollyal kijott, mentunk, szakadt vw taxi, rengeteg auto, robogok, elektromos biciklik. a robogokon korben femszalag, gondolom vedi a festest, meg modern is egyben.

Nanningba nem szeretnek visszamenni. sugarut, Karl-Marx Allee stilusban, 20-30 emeletes cuccokkal, epul kivul, belul mar kesz, plazak egymas hegyen-hatan. emberek. kinaiak. lesz automatam, penzem, szallodam, tevem, legkondim, ablak elott palyaudvarom, hangosbeszelovel, ablakon bevilagito lampaval. dejo nekem. elindulok enni, azonnal megtalalom azokat az ettermeket, ahol nem szeretnek enni, azt a boltot, ahol ket fulhallgatot is veszek (van ertelme), tovabbi rettenetes ettermeket, a kurvakat, a wal-martot, es vegul egy mcdonaldsot. es amikor belegondolok abba, hogy egy csirkecombot most nem tudnek megkulonboztetni valami mastol, kerek egy sajtburger menut, ahogy azt Gabotol tanultam. aztan nezem a kinaiakat, ahogy mennek es fogyasztanak. veszek gesztenyet. hiba. nezem oket tovabb. mennek, vesznek. neznek engem, bar azt igerte az Arnaud, hogy nem fognak. nem ertem teljesen. mondjuk keves a nyugati arc, csak masnap latok kettot. amikor megyek a busz fele. vigyen Guilinba. be. elvisz gyorsan, jok a buszok, csomo hely van nekem. es most itt. pupos hegyek vannak erre, mintha valaki az ujjaval bokdoste volna a foldet alulrol, furak. egy nagy valaki persze. ettem egy palacsintat az utcan. odaig tudtam kovetni, hogy a neni rautott egy tojast. aztan apro zold dolgokat szort ra. aztan fehereket. kent ra kis pirosat. sok barnat. hu az sok lesz, ne tessek. aztan belerakott egy sarga valamit, ami mar meg volt sutve. es meg egy kis barna. kert mindezert kb 50 forintnak megfelelo yuant. es finom volt.

ettem Hanoiban is finomat. gesztenyet ujsagpapirbol. tolcser formaju sutit valamivel toltve. kis kerek, csokis valamit. sok tengeri kajat. helyi sort, ami kb 25 forintba kerul. kicsivel dragabb helyi sort. valamit, amit Sapan a hmong lany a tuzben sutott meg. igaz, hogy elotte az unokaoccse szajabol szedte ki. rizses volt belul, kivul meg forro. az unokaocs kozben rault a kutyara, aztan tuzes bottal kergette a macskat. de aztan kerekedett egy paradicsomos tofu is, ami azonnal belotte magat a top10-be, foleg a paradicsom miatt persze. az unokaocs ekkor mar egy darab parazzsal kergette az occset. vagy hugat. a Z nevi hmong lany batyja meg a tuz mellet ulve egy meteres vizipipat szurcsolt. kint omlott az eso, a kod miatt csak kb 20 meterre lehetett ellatni, es fekete malacok rohangaltak az indigoval frissen festett anyagok kozott. a batyrol kiderult, hogy vak. a sarokban levo oriasi kupac szaritott novenyrol kiderult, hogy kender. huh. a szallodam neve CatCat. kozvetlenul a CatCat szalloda mellett van. tenyleg. hideg van. szarra aztam. saros vagyok. a recepcios hulyesege miatt kizarom magam a szobabol. a kulcs? aaaaa a takaritoknal. par perc. a kulcs? aaaaaa a takaritok nagymamajanal. mindjart. a kulcs? aaaaaaaaaa az egyik vendeg veletlenul elvitte magaval. ???? aztan lesz kulcs, tuz a kandalloban, keves melegviz. Sapa folott van egyebkent Vietnam legmagasabb hegye. az a neve, hogy Fansipan. szerintem jo nev egy hegynek. kar, hogy nem lattam. majd egyszer nyaron talan. aztan masnap meg egy komolyabb piac, ahol bivalyt, lovat, kutyat, csapdakat es ruhakat arulnak. meg minden loszart. es jonnek a nepek, a hegyiek, veszik a cuccot, leszarjak a turistakat, es ennek orulok. nepviseletben, csikosan, szines zebrak, hol er veget az egyik, hol kezdodik a masik, nem latni, csak a neveto piros arcokat. piros arcuk van nekik. es aztan vissza Hanoiba, szabadjeggyel, koszonve Craignek es Tillmannak, akik a Halong bayben eloszor jottek ra arra, hogy a kajak gyorsabban megy hatra, mint elore. az utra viszont en veszem az innivalot, nem aprozzuk el, hajnalban almosan figyeljuk a toparton sportolo embereket. mot hai ba, terdhajlitas, de van valaki, aki barikadot utoget, mig az fel nem borul, aztan hatrafele elfut a hid fele, forgalommal szemben. jon egy neni es kakaos kalacsot hoz nekunk kosarban. es sut a nap, eloszor Saigon ota. ez van.

es meg mindig azt hiszem, hogy nem tudom elegge megkoszonni Panninak, Arnaudnak es Master Leonak. mert nagyon jo volt naluk lenni.

legyen ez mara eleg.

nem?

elmentem megnezni a halong bayt. ahol a sziklak kiallnak a vizbol. hat tenyleg kiallnak. mondjuk eso nelkul biztos jobban neznek ki. de a hajo vicces volt. meg az utasok is

Gerard te mivel foglalkozol?
-i work in the oil business.
-aha.
-csoveket fektetunk le a tenger alatt. nagy csoveket.
-aha.
-szingapurban probaltam most hajot berelni, meg egy kis tengeralattjarot, de valamiert most nehez kicsit berelni.
-aha, igen, tengeralattjarot, az mindig maceras…

bementem egy fotoshoz

-igazolvanykepet csinal?
-yes. you have camera?
-tessek?
-camera.
-no.
-nekem sincs, de egy perc, mindjart hozok egyet.

…

aztan egymas kezebol szedtuk ki az egeret, hogy a fejem szinet beallitsuk…

bementem egy utazasi irodaba, hogy kinai vizumot intezzek. ket dolgot lattam:
1. a fonok telefonja fabol volt. mobil. fabol. arany gombokkal. valoszinuleg beburkoltatta a nokiajat.
2. volt a falon egy vilagterkep, amin ketszer volt rajta eszak-amerika. egyszer a jobb szelen es egyszer a bal szelen. picit ijeszto volt.

na ezt most megmondtam.

meg a vonatrol jutott eszembe, hogy nagyjabol Mav szintu elmeny volt, csak kicsivel tobb cuccal erkeztek az utasok, a szemben ulo lany negyven kilo gyumolccsel, a mogottem ulo csavo meg kutyaval es funyiroval utazott. a kutyat egy ora folyamatos nyuszites utan az utasok kiraktak ket vagon koze dobozostul. vagy mi is az. ketrec. nyilvan nyarsonsult lesz belole szarszosszal. gonosz vagyok, mert kozben finomakat eszem, peldaul ma valami komolyabb darab halat, meg tintahalat elotte veletlenul. de ezek a helyi specialitasok azert nem annyira specialisak. de majd hue-ben a hires hue-i konyha. vagy mi is az. imperial cuisine ha nem tevedek. majd holnap elmeselem.

van itt egy olyan teszta, amit csak egy bizonyos forras vizeben lehet megfozni. mert ugy az igazi. es en most megyek, es megkostolom ezt a tesztat.