Good Luck

csak gyorsan, mert lejar a penz.

szoval tudom, hogy olvastok, illetve sejtem, de en nem olvaslak titeket. az utitarsak nem titokzatosak, utkozben talalkoztam veluk, ausztral csalad, meg angol par. csinaltak nekem tradicionell bucsuszertartast, rizzsel, feher karkotovel. aztan most derult ki, hogy maradhattam volna meg, es megnezhettuk volna egyutt a tanyerajkuak torzset. pardon, nem, ezek a hosszunyakuak, akik itt laknak eszakon. majd legkozelebb, amugy is eleg ijeszto szerintem ez a hosszunyakusag. van egy csomo kep, amit meg en sem lattam, majd egyszercsak ratok zuditom oket. tartozom meg egy vientiane-luang prabang tortenettel, nyilvan soha nem irom meg, de hatha megis. a baj az, hogy mar most visszamennek laoszba.

Take care.

maradok meg egy napot bangkokban…

ket eve lejart diara fotozom, hogy izgalmas legyen.

eddig egyebkent jonak tunik, elvesztem a kinai negyedben, hangosak a tuktukok es regiek a buszok. ketnyelvu, ugyanolyan metro, mint hongkongban. finom kaja. skytrain, mint berlinben, csak neha negy szinten mennek es magasabban. kaosz, kaosz, forgalom, de olcso a taxi. palyaudvar, delutan hat, megszolal a himnusz, megall az elet. ezt vajon orankent toljak? mindenki vigyazzban all, a penztarosoktol az utolso hatizsakos turistaig. sokkal tobb feher ember, mint eddig barhol. ez mondjuk annyira nem jo. es hajok, hajok, hajok, folyon kozlekedo emberek, teherhajokat vonszolo hajok, szines-gyors hajok kerulgetik oket, szabalyok nelkul, aki gyorsabbnak erzi magat, mehet, mukodik is. templom, hevero Buddha, legszebb a talpa, turistak fotozzak magukat. szertartas kozepebe csoppenek, szerzetesek egy sorban, talcan viszik nekik az energiaitalt, ez egyik sug valamit a pincernek, szerintem vodkat ker a redbullba, rohogok nagyon inkabb kimegyek, bar az osszes szobor mosolyog, en miert ne vigyoroghatnek. aztan csillogo plaza veletlenul, a harmadikon egymas mellett egy ferrari egy lamborghini es egy maserati szalon, a teton meg harry potter 3d-s imax moziban, ez egy kicsit azert erdekel… de most eloszor megyek vissza hajozni, mert az a legjobb…

kovetkezzen hat egy gyors 24 ora Bangkokban, holnap reggeltol szamitva. addig buszon, dejo.

a fene se gondolta volna harom nappal ezelott, de eszak-thaifoldon vagyok, chiang mai-ban. hivtak az utitarsak, jottem veluk. kicsi repter, kicsi gep leszall, pilota lepisalja a kifutopalya szelet, es mar megyunk is, mintha egy local buszra szallnank fel. itt meg mindenki feher, zene szol, tizenegykor meg nem alszik minden helyi es thaifold gazdag. ez derult ki. egy elefant megprobalja kivenni a bananos-csokis palacsintat egy turista kezebol. a gazdaja nem hagyja. en is eszem egy bananos-csokis palacsintat, nem adok az elefantnak. helyi no vallan meteres piros papagajjal jon ki a starbucksbol. hatan pont beferunk egy tuktukba. fotos karaoket enekel fotozas kozben. ezt meg most sem hiszem el egyebkent. gyozkodom a tobbieket egy csoportkeprol, de tenyleg draga. piac, piac, piac. eso. piac. a thai kolbasz iszonyatos. van 7eleven. megyek aludni.

van egy kezzel kitoltott repulojegyem, nemmondommeghova.

ti se irtok semmit.

szevasztok.

ja, es ezt kaptuk valamelyik nap az ausztraloktol:

India, elveszve, terkep a kezben:
-Excuse me, where am I?
-Brother, you are here!

ide nem ir senki, micsoda benasag.

pedig csomo minden tortent, Vientiane-ban mondjuk mar nem annyira, de Vang Viengben volt rendor, aki gumipapuccsal hajtotta magat lefele a folyon uldozve a beparazott nemeteket, ausztral apa probalja akadalyozni, kozben en a hanyattesest gyakorlom traktorgumi-belsorol, omlik az eso, ilyenek. vidam nap volt, majd elmeselem, mert leirni nem tudom.

most meg luang prabang, hirtelen fogalmam sincs merre induljak tovabb, viszont gyorsan kene donteni. nem egyszeru ez most.

olyan finom itt a kave, hogy cukor nelkul iszom. en.

na, ha abbahagytatok Palika nyasztatasat, akkor figyeljetek, annyit mondok, eljutottam a fovarosba, Vientianne a neve, kicsi, nyugodt, csendes, es elkepesztoen koszos szallodai szobai vannak. aztan talaltam tisztat is kesobb…

es rajottem, hogy a local bus az nem azt jelenti igazabol, hogy a helyiek szamara van elsosorban kitalalva, hanem azt, hogy ne menj vele messze… 16 ora az sok volt. Ult mellettem mozgaszavaros tinedzser ketcentis kormokkel, felszemu bacsi, beszedkenyszeres, dadogo kinai, aki azt hitte, angolul beszel. az ut negyedenel megalltunk egy teherauto mellett, aztan jott meg egy, es atpakoltak kb 80 zsak rizst a buszba, ugyhogy mindenki masfel meter magasrol pattant be a helyere. Eddig meg rendben is lett volna, de aztan a hatso sorban ulo gyerekeket egy 180 literes huto segitsegevel elvagtak a kulvilagtol, az anyjuk nem volt annyira boldog, aztan megszokta. A buszvezeto idonkent hatrakuldte a budosebb utasokat. Aztan kiderult, hogy az egyik nemlocal csapat berlinbol jott ( i must tell you, gorlitzer strasse is the best place in berlin) a masik meg angliabol (milyen friss ez az egesz bal karodat borito tetovalas – aha tegnap keszult, egy szallodai szobaban – es legalabb tisztak voltak az eszkozok? – igazabol nem emlekszem az egeszre – szuper, ugyes vagy) .
Aztan egyszercsak megerkeztunk…